„Hadd ragadjam meg az alkalmat, és tegyem közzé nyolc apró megfigyelésemet az egész világot felforgató Táncsics-díj kapcsán:
Először is szögezzük le, hogy rossz sorsunk legfőbb forrása az, hogy az ország két fele képes egy ilyen pitiáner baromság kapcsán – mint egy kitüntetésnek az átadása és a visszakérése – egymás torkának ugrani. Ha ugyanezzel az energiával vetnénk magunkat a rákkutatásba vagy hogy még hasznosabbat mondjak: egy futballstadion építésébe, akkor Budapesten állna a világ legnagyobb stadionja, telis-tele hazánkba zarándokolt rákbetegekkel szerte a világból, akiket kórházi férőhely hiányában az új kétszázezres Puskás Stadionban kezelne a magyar állam, miközben a gyógyulók a fekvőhelyekhez tartozó privát monitorokon szórakozás gyanánt Szaniszló Ferenc feliratozott műsorait élvezhetnék.
Másodsorban nyilvánvaló tény, hogy a bal- és jobboldali kormányok – a politikai nézeteiért sok éves börtönt és illegalitást vállalt – Táncsics Mihály személyét ma arra használják, hogy a róla elnevezett díjjal láncos kutyáikat jutalmazzák, amiért azok segítettek nekik hatalomra jutni, és továbbra is segítik őket hatalmon maradni. Legalább a díj nevét érdemes lenne megváltoztatni, ha már a politika mindenáron ragaszkodik ahhoz, hogy újságírókat jutalmazzon. Javaslom, hogy Táncsics helyett inkább Berecz Jánosról, a Népszabadság egykori főszerkesztőjéről nevezzék el a kitüntetést, aki a sajtó politikától való függetlenségének valóban ikonikus alakja lehetne, hisz az MSZMP Központi Bizottságának és Politikai Bizottságának egyaránt tagja volt.
Harmadszor: a világpolitika komolyan vételéhez nélkülözhetetlen felfogni, hogy az izraeli meg az amerikai nagykövet tiltakozása nem azt jelenti, hogy Szaniszló díja hallatán Obamát kiverte a jeges veríték, Netanjahu meg összehívta a Cion Bölcseinek Tanácsát. Ne felejtsük el, hogy például az amerikai külképviselet mostanában jóformán minden másnap tiltakozik a sorozatos alkotmánymódosítások, a különadók meg miegymás ellen, amely tiltakozásokra következetesen és nagy ívben szarik az Orbán-kabinet. Személy szerint kurva nehezen képzelem el azt, hogy a nemzetközi pénzügyi háttérhatalom és annak bábja, a washingtoni kormány még csak-csak benyeli a bankok magyarországi megadóztatását, viszont Szaniszló Táncsics-díjának átadásakor betelik a pohár. Bármilyen izgalmas és hízelgő is azt gondolni, hogy ez a csöpp nép és bátor kormánya a pokol erőivel dacolt a díj átadásának pillanatában, s azok szolgálatába tért vissza annak visszavonásával, a valóság az, hogy Szaniszló az őrültségeivel valójában lejáratja a komolyan vehető globalizációkritikát, a nemzetközi bankrendszer, az Egyesült Államok vagy Izrael érdemi bírálatát, ami pedig ezekre a roppant kártékony folyamatokra, intézményekre és súlyos háborús bűnökért felelős államokra egyaránt ráférne.